A 2015-ös határidönaplóm
Számomra nagyon fontos, hogy legyen határidőnaplóm, mert rettenetesen feledékeny és pontatlan vagyok, a teendőim javát szinte biztos, hogy elfelejteném, ha nem írnám le - igaz, bármilyen jegyzetfüzet is megtenné, de ha több lenne, még azokat is hajlamos lennék elkeverni.
Mivel idén kicsit több közöm lett a papírokhoz-írószerekhez, igyekeztem valamivel gondosabban megválasztani a 2015-ös segédemet. Sima fekete műanyaggal borítottat semmiképp sem szerettem volna, bordóm már volt, a legtöbb ilyen-olyan típusú itthon elérhető pedig egyszerűen nem tetszett. Majdnem egy Paperblanks-ot választottam, de aztán eltántorított az ára, és arra jutottam, hogy mégis körülnézek a Dolce Blocco kínálatában.
Magyarok, viszonylag igényes darabokat készítenek és a sokféle minta miatt még nem is mondhatóak tömegcikkeknek. Azonban egy apróság - az, hogy még számomra is túl nőieskedő a márka arculata - eddig visszatartott tőlük, de még mindig ez tűnt a legkisebb kompromisszumnak.
Az aktuális kínálatot végignézve két verzió között hezitáltam, nagyon tetszett a Secret Calendar-ok közül a Blooming Fantasy is, de végül a Magic A5 napi tervezők közül a White Paisley mellett döntöttem, több okból is.
Egyrészt ugye nagyobb, napi beosztású, tehát többet tudok írni bele, és számomra az is pozitívum, hogy ebből kikerültek az idézetek és a horoszkóp - engem ezek csak zavartak volna.
Plusz a borítóján lévő minta is közel áll hozzám, továbbá a textúrája is sokkal érdekesebb, mint a Blooming Fantasy-é.
Nagyon szeretem, de kicsit mégis megbántam, hogy megvettem. Ugyanis Jikka linkelt a Twitteren egy csodás Róth Anikó öröknaptárat, és annak nyomán ráakadtam erre:
Egyrészt ugye nagyobb, napi beosztású, tehát többet tudok írni bele, és számomra az is pozitívum, hogy ebből kikerültek az idézetek és a horoszkóp - engem ezek csak zavartak volna.
Plusz a borítóján lévő minta is közel áll hozzám, továbbá a textúrája is sokkal érdekesebb, mint a Blooming Fantasy-é.
Nagyon szeretem, de kicsit mégis megbántam, hogy megvettem. Ugyanis Jikka linkelt a Twitteren egy csodás Róth Anikó öröknaptárat, és annak nyomán ráakadtam erre:
Határidőnapló egy Budapest ihlette kollekcióból, egy villamossal. Egy villamossal... Budapest jóformán a "szerelmem", és számomra a 4-es 6-os villamos szinte a jelképe. Telitalálat ez a grafika. :)
Végül szerencsére (?) sikerült lebeszélnem magam róla azzal, hogy itt van már a Dolce Bloccom, plusz talán túl játékos is nekem ez a borító. Na meg kisebb méretű, és nem biztos, hogy valahányszor ránéznék, csak a szép emlékek jutnának eszembe, könnyen lehet, hogy azon szomorkodnék, hogy miért nem vagyok épp a fővárosban.
Így hát maradtam a White Paisley-nél, és bár nem volt rossz év a 2014-es sem, már várom, hogy használhassam. :)
0 megjegyzés: