Essence Beach Cruisers trend edition

16:53 Varjúlány 0 Comments

01 cruisers united

A tubusos szájfényekért soha nem rajongtam, így ezek sem ragadtak magukkal, bár a pink egész tetszetős.

Essence Viva Brasil trend edition

16:04 Varjúlány 0 Comments

Érkezik három egyrészes szemhéjpúder, a zöld egész szimpatikus, bár nem bánnám, ha egy-két árnyalattal sötétebb lenne.




Lakkfronton két gyengémet is eltalálták, egyrészt ott a zöld szépség, másrészt a sárga, a sárga! Úgy szeretnék egy jó sárga lakkot - bár sajnos kötve hiszem, hogy ez lesz a tökéletes.


Ilyen gyűrűket viszont már ezer éve szerettem volna, körömlakkal dobnám fel őket, de azt hiszem, ebay-ről sokkal inkább megérné rendelni.


A trendkiadás utolsó darabja egy neszesszer, a színösszeállítás tetszetős, de nekem kicsit gagyinak tűnik.


Ti mit szóltok a Viva Brasil-hoz?:)

Márciusi kedvencek

5:00 Varjúlány 0 Comments

Kifejezetten szeretem a Sleek Bad Girl palettáját, még úgy is, hogy sajnos előszeretettel potyognak a porok, de valahogy mégis ritkán nyúlok érte - igaz, a többi palettámat sem használom gyakrabban. Ebben a hónapban próbáltam változtatni ezen, mint talán látható is, sikerrel. :) A felső sor balról második színének (Gullible) el is értem az alját, de a két sötétzöldbe és az élénkebb kékbe is gyakran mártottam az ecsetem, igaz, ezekkel főként csak tusvonalat húztam.
Sokszor említettem már, hogy nem vagyok nagy szemceruzás, a zöld Essence Long Lasting-ot mégis gyakran elővettem, valóban tartós és a mélyzöld árnyalatáért egyenesen rajongok.

Már néhány hete a Bourjois CC krémét használom, itt a helye, szeretem, de nekem a Max Factor jobban bevált - majd a tesztjében írok róla részletesebben.


Rajtam a pénztárcabarát pirosítók egyáltalán nem tartósak, ezért rendszerint krémes alappal készítem elő nekik a terepet, mégpedig az E.L.F. verzióival. Ezeket tehát rendszeresen használom, csak valamiért rendre kimaradtak az ilyen bejegyzésekből.
Több színem is van belőlük, most hármat is nagyon szerettem, a hideg, már-már lilába hajló pink Flirt volt az egyik, a barack Tease a másik és a piros Seductress a harmadik.

Elég sok Lush terméket volt szerencsém kipróbálni az utóbbi hetekben, szép lassan majd jönnek a tesztek is, de azt máris elárulom, hogy ez az arctisztító-arcradír az egyik favoritom, nagyon-nagyon szereti a bőröm, isteni az illata és mostantól ezt akarom használni örökké.
Parfümöt most nem tudtam választani, helyette viszont itt egy tusfürdő, a Ponche szintén a Lush-tól. Az állaga nem olyan jó, mint a Rose Jam-nek, ezért gyorsabban is fogy, viszont az illata nagyon jól esett, fűszeres, kicsit alkoholos csoda, tipikusan olyan, amit egész napon keresztül nem szívesen viselnék, viszont a zuhany alatt nagyon jól esett érezni.


A Facebookon már mutattam ezt a nyakláncot, a Camaieu-ból van és egyszerűen odáig meg vissza vagyok érte, alig lehet leszaggatni rólam. Azon felül, hogy a szememnek is roppantmód tetszik, még az is jó benne, hogy a legegyszerűbb, legunalmasabb szetteket is teljesen feldobja, azt hiszem, ékszerfronton az egyik legjobb döntésem volt, mikor féláron lecsaptam rá.

Nektek mik voltak a kedvenceitek?:)

L'Oréal blogger day és egy kis kirándulás

10:10 Varjúlány 0 Comments

Tudom, hogy nagyon sok volt mostanában az off-bejegyzés, de ezt a személyesebb hangvételű posztot még muszáj megírnom, ne haragudjatok. Viszont ígérem, mostantól egy darabig ismét csak rúzsokról, körömlakkokról és egyéb kencékről lesz szó.:)

Tehát: sok más bloggerrel együtt engem is meghívtak a L'Oréal tegnapi rendezvényére. Nem véletlen az, hogy a legtöbb ilyen eseményről nem számolok be, egyrészt a fényképezőgépem nem szokott együttműködő lenni velem, és képek nélkül nem túl érdekes egy ilyen bejegyzés, másrészt igen, vállalom: én nem mindig érzem maradéktalanul jól magam rajtuk. Eleve hajlamos vagyok zavarba jönni, olyan környezetben pedig még fokozódik is ez, ahol azok a bloggerek jönnek velem szembe, akiket nagyra tartok. Ilyenkor gyakran felmerül bennem, hogy én mégis mit keresek ott, hiszen közel sem tettem le annyit az asztalra, mint amennyit mondjuk azok, akik elsőként kezdtek ilyen témában írni, szakember pedig végképp nem vagyok, így talán kicsit kontárkodás is az, amit csinálok. De ezeket mostanra hellyel-közzel levetkőztem, plusz elhatároztam, hogy ha lehet, ezúttal társasággal megyek, és rákérdeztem Twitteren, hogy ki akar még jönni.
Mea volt olyan kedves és válaszolt, megbeszéltük, hogy együtt megyünk, de ez végül nem jött össze, mert... nos, nem éppen úgy kezdődött a napom, ahogy terveztem.

Mivel nyíregyházi vagyok, korán el kellett volna indulnom, viszont sikerült elaludnom, fél órával a vonat indulása előtt ébredtem. Gyorsan magamra rántottam néhány random ruhát, majd amit csak tudtam, bedobtam a táskámba - fésű, smink, miegymás - , mert persze az ilyesmit mindig az utolsó pillanatra hagyom, és rohantam az állomásra. De sajnos már nem értem el a kinézett vonatot, az egy órával későbbivel mentem, és így Meával külön érkeztünk a rendezvényre.

Ezen az eseményen már az első pillanatokban sem feszengtem, mindenki nagyon kedvesen fogadott, óriási piros pont ezért. :) (Bár egy gyengécske szájfény miatt bosszankodtam kicsit, Catrice ajaklakk, nem tudom, mi olyan szimpatikus számodra a fogamban, de valami biztosan, ugyanis miattad nem győztem kijárni a mosdóba és igazgatni a sminkem. De nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy egy ilyen alkalomra már bevált dolgot használjak, csak ugye pont ezt sikerült bedobni a táskámba - ez egy kis jegyzet volt magamnak, hogy ne felejtsem el majd megjegyezni a tesztjében eme gyengéjét. Vagy ha úgy tetszik, erős vonzalmát a fogam iránt.)
A kis smink-malőrt leszámítva jól éreztem magam, kezdésként három nagyon kedves hölgytől kaptunk információkat a L'Oréal különböző márkáiról, Garnier, Kérastase, Vichy, La Roche-Posay stb. Az utóbbi kettőt bemutató hölgyet külön ki kell emelnem, rám hihetetlenül jó benyomást tett, kedvesnek, egyszerűnek, emberinek tűnt, de közben az is látszott, hogy érti a dolgát.
Majd Fruzsival és Meával rávetettük magunkat az előtérben lévő  finomságokra, persze én az édességekre koncentráltam, kicsit talán túl sok sütit is ettem. :)

Ezt követően már kötetlenebb volt a rendezvény, három workshop volt, haj, bőrápolás és smink - nekem ez a megoldás nagyon tetszett, és ahogy hallottam, a többiek is hasonlóan vélekedtek.
Én először a bőrápolás asztalánál kezdtem az ismerkedést, engem meg is nyert a La Roche-Posay. Korábban még semmit sem próbáltam tőlük, de nyárra egy vagy két dolgot biztosan be fogok szerezni.
A hajápolás talán a legproblémásabb számomra, ezért mostanában főként az után érdeklődöm, így ott folytattam a termékek megismerését. Egy kedves fodrász hölgy volt a segítségemre, nagyon sok kérdésemre válaszolt, és külön jól esett az, hogy azt mondta, nem vagyok egyedi eset a rebellis fürtjeimmel, igyekszem minden javaslatát megfogadni.:)
A harmadik, smink köré szervezett asztalnál Larion Oscar mesélt és adott tanácsokat. Bevallom, van egy kis lelkifurdalásom, ugyanis azon a részen nem sok időt töltöttem, csak bele-belehallgattam a beszélgetésbe. Mindig ott voltak a legtöbben és tolakodni nem szerettem volna, plusz igen, úgy éreztem, a Maybelline és a L'Oréal kínálatát már elég jól ismerem, ezért is időztem többet a másik két helyen, de legközelebb majd igyekszem nem elhanyagolni a sminkeket sem. :)

Szandrával, Ronival és Nettivel váltottam még pár szót (elnézést, ha valakit kihagytam), aztán Meával és Fruzsival elköszöntünk.



Eredetileg úgy terveztem, hogy a délután további részében összefutok egy barátommal, de ez sajnos nem jött össze, ezért egyedül kezdtem el kószálni a városban. Pest bizonyos részeit már nagyon jól ismerem, de másokat egyáltalán nem, és most szerettem volna inkább új helyeket felfedezni, mintsem a régieket ismét végigjárni. Ezért csak ösztönösen sétáltam, nem terveztem el, pontosan hová és hogy megyek. (Bár arra azért figyeltem, hogy a politikai rendezvényt kerüljem ki, de ennyi, egyébként teljesen spontán jöttem-mentem.)

A Szabadság téren kötöttem ki először, talán furcsán hangzik, de még sosem voltam ott és nagyon tetszett. Tudom, lényegében semmi különös, de szerintem akkor is szép. Bár lehet, csak a neve miatt szimpatikus. :) Aztán körbejártam a Parlamentet, majd megálltam a Dunával párhuzamos korlátnál és gyönyörködtem a tájban. Mivel egy pad sem volt üres, később leültem a lépcsőkre és néztem tovább a folyót és a várost. Tudom, szentimentális vagyok, de hihetetlenül jól éreztem magam ott, szerintem legalább egy órát ücsörögtem József Attila szobrának közelében, pedig nem is a kedvencem mint költő. Jól esett elmerengni, jó volt látni a sok különböző embert, egy-egy szót kihallani a beszélgetésükből és az idő is csodaszép volt.

Meglehetősen jól alakult tehát a délutánom, még ha nagyon egyszerűnek is tűnik így leírva a programom, higgyétek el, tényleg nagyon-nagyon boldog voltam. :)

A késő esti vonattal jöttem haza, el is szundítottam párszor, de olvasgattam is (Kafkát, még mindig az övé a szívem egyik csücske). Elfáradtam, átaludtam szinte az egész mai délelőttöt, de jól éreztem magam tegnap, rég volt már ennyire jó napom és ezt most muszáj volt megosztanom veletek, remélem, nem baj. :)


Ui.: A rendezvény végén kaptunk néhány ajándékot, nem ez volt a lényeg, de hogy mégis legyen valamilyen beauty-vonatkozása is ennek az írásnak, a fenti képeken láthatjátok azokat, amiknek a legjobban örülök, aztán idővel majd sort kerítek mindennek a tesztjére. :)

Két szuper sorozat

16:49 Varjúlány 0 Comments

Ősszel írtam egy bejegyzést azokról a sorozatokról, amelyeket követek, és annak ellenére, hogy a sorozatnézés nekem a hidegebb évszakokhoz kötődik (amint kellemesebbre fordul az idő, igyekszem többet lenni a szabadban), az utóbbi hetekben két új taggal is bővült a csapat.


Az egyik a Devious Maids, ennek a felfedezését Apolkának köszönhetem, ő említette, utánanéztem, megtetszett és már végeztem is az első évaddal. A részletekbe nem szeretnék belemenni, csak pár mondatban róla: a sztori azzal kezdődik, hogy Beverly Hillsben megölnek egy szobalányt. Tudom, durván hangzik, de ennek ellenére nem erőszakos, véres sorozat. :) Ezt követően a környéken dolgozó szobalányok életét követhetjük nyomon, és ezzel párhuzamosan a munkaadóikét is, valamint szép lassan a bűntényről is egyre több részlet kerül napvilágra. A hangulata hasonló a Született feleségekéhez, egy kis nyomozósdi, egy kis rejtély, egy kis szerelem. Nem a valaha volt legemelkedettebb alkotás, de szórakozásnak szerintem tökéletes. :)
Ahogy fentebb írtam, az első évadot már végig is néztem, a másodikat ha minden igaz, április 20-án fogják elkezdeni vetíteni. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok a folytatásra.


A másik új favoritom a Pan Am. Először nem igazán tudtam, hová is tegyem, de gyorsan megbarátkoztam vele. A hatvanas években játszódik, légiutaskísérők és pilóták életét mutatja be (pontosabban csak egy pilótáét és egy elsőtisztét), de rajtuk keresztül az egész korról képet kaphatunk - igaz, nem átfogót. Ez a sorozat szerintem a Downton Abbey-hoz hasonlóan két síkon értelmezhető.
Az egyik szál nem (vagy csak kis részben) függ az adott kortól, szerelmi viszonyok, testvéri kapcsolat stb., a másik viszont ahhoz köthető, ennek a megértéséhez tehát nem árthat némi háttértudás, de ez ne riasszon el senkit. :)

Én nem rajongok a tisztán történelmi könyvekért, filmekért vagy netán sorozatokért, de így, érintőlegesen felbukkanva nagyon tetszik a történelmi szál. Úgy érzem, egy kis ízelítőt kaphatunk az időszak atmoszférájából, ráadásul az utazás mint téma is közel áll hozzám. És igen, be kell vallanom, előszeretettel legeltetem a szemem az egyenruhás Mike Vogel-en.

Nagy bánatomra a Pan Am csak egy évadból áll, három részt még tartalékolok belőle, nagyon fog hiányozni, ha a végére érek.

Nézitek/ismeritek valamelyiket?:)

Illatjegyek nyomában: a levendula

10:52 Varjúlány 0 Comments

A szaglásomat néhány hónapja kezdtem el fejleszteni, és úgy érzem, azzal jó úton járok. Viszont a szaglás önmagában nem elég, az csak egy eszköz ahhoz, hogy megismerjem az illatokat, mert hiába érzek egy-egy jegyet, ha nem tudom beazonosítani, pontosan mi az. Ezért arra jutottam, hogy mostantól ezen (is) kellene dolgoznom, és legalább a leggyakoribb összetevőket próbálom körüljárni.

A levendulával elég furcsa a viszonyom, kis mértékben kedvelem, főként tavasszal, de nagy dózisban vagy egész napon át nem szívesen viselném. Én úgy vettem észre, három oldala van, és ezek eltérő mértékben érvényesülnek: egyrészt van egy lágy, virágos jellege, egy (gyógy)növényes oldala és egy földes mellékillata. Ennek a háromnak az aránya változó, de egy biztos: együtt sokak szerint nyugtató-lazító hatása van, én ezzel szemben úgy vettem észre, hogy felfrissít, olyan, mintha szabályosan kitisztítaná az elmémet.

Nézzük a termékeket, melyikben melyik oldala érvényesül a levendulának:

Az Yves Rocher Provence-i levendulás tusfürdőben a földes illat dominál, bár a gyógynövényes jelleg is fel-fel tűnik időnként, viszont a virágos lágyságnak szinte nyoma sincs. Szerintem ez az irány a legkevésbé népszerű, úgy vettem észre, hogy sokan ezen jellemzők miatt tartanak ettől a növénytől. Nekem sem ez a kedvenc levendulás illatom, de egy zuhanyzás erejéig élvezem, maga a tusfürdő pedig remek.

A Garnier Ultra Doux sampont nagyon sokszor említettem már, szerintem enyhén száraz, fénytelen hajra nagyon jó választás. Ami az illatát illeti: némi rózsával keverték a levendulát, és ettől olyan hatása van, mintha egy vidéki ház kiskertjének illatát éreznem, egyszerre a benne lévő virágokét és növényekét - mert itt a levendula növényes jellege van hangsúlyozva, de ezt a rózsa olyan finoman ellensúlyozza, hogy egy pillanatra sem érzem soknak. Ráadásul ami még nagyon jó benne, az az, hogy csöppet sem mű az illat, és ez rengeteget ad hozzá a "kiskertben vagyok" illúzió megteremtéséhez.

A gyertya az Intersparból van, márkát nem tudok írni, de ezeket a poharas verziókat csak ajánlani tudom. Ahhoz képest, hogy milyen baráti az áruk, minden eddig általam próbált bevált - talán csak nem olyan intenzívek, mint egy mondjuk négyszer ennyibe kerülő gyertya, de más negatívumot nem tudok felhozni ellenük.
Ez a levendulás illat a legszerényebb a fentiek közül, ebben a finom virágos jelleg a leghangsúlyosabb, a földes oldal jóformán meg sem jelenik. Emiatt szerintem ez a legkönnyebben befogadható, aki még csak most barátkozik a levendulával, talán ezzel érdemes kezdenie. :)

Még három terméket kell megemlítenem, az egyik a Palmolive Aromatherapy Absolute Relax tusfürdő, amely elméletileg ylang ylangos és íriszes, de én meg mernék esküdni rá, hogy egy csöppnyi levendula is van benne, méghozzá a virágos-lágy oldalából. Nem mellesleg a kedvenc tusfürdőm. :)
Mint ahogy írtam, nem szívesen éreznék magamon egész nap levendulaillatot, ezért kifejezetten ilyen parfümöt nem használok és nem is kerestem eddig. Egybe futottam bele csupán, a Yardley English Lavender edt-be, ebben a földes jelleg nagyon-nagyon hangsúlyos. Számomra ez már túl sok, ráadásul a pénztárcabarát parfümök átka is igaz rá, sajnos kellemetlen mellékillata van, de a levendulakedvelőknek talán egy szimatolást megér.
Az utolsó kozmetikum, amiről említést kell tennem nem más, mint az Alverde Landpartie tusfürdő. Egyszerre levendulás és narancsos, talán kicsit furcsa kombinációnak tűnhet, de remekül kiegészíti egymást a két jegy, érdemes tenni egy próbát vele.

Ha nincs ellenetekre ez a bejegyzéstípus, akkor időnként majd jelentkezem hasonló összefoglalásokkal. :)

Rimmel Space Dust - Moon Walking

9:05 Varjúlány 0 Comments

A Rimmel Aurora fantázianevű sand lakkját már az első használat során sikerült megkedvelnem, és azóta is csak fokozatosan jobbá és jobbá vált a viszonyunk. Ha az öt kedvenc körömlakkomat kéne megneveznem, biztos, hogy a kiválasztottak között lenne - annak ellenére is, hogy én általában a drámaibb színeket szeretem, az Aurora pedig meglehetősen visszafogott.

Mivel ennyire megszerettem, sokat gondolkodtam a lila verzión is, de a lilát nem érzem az én színemnek (néhány bejegyzéssel korábban kifejtettem, pontosan miért), így viszonylag könnyen a boltban tudtam hagyni. Egészen addig, amíg nem kezdték el féláron - vagy még attól is kicsit kevesebbért - kínálni. Úgy már egyértelmű volt, hogy kell.



Az ecsetére és az üvegére nem fecsérelnék túl sok szót, mindkettőt szeretem. Ezzel szemben a színére szeretnék kicsit bővebben kitérni, ugyanis mostanáig sem sikerült megfejtenem, pontosan milyen. Az biztos, hogy fémes színű apró csillámok és glitterek egyaránt vannak benne, amik javarészt ezüstnek tűnnek, de bizonyos fényviszonyok között egy-egy pillanatra némi rezes árnyalat is felfedezhető bennük. Eddig rendben is vagyunk, viszonylag tiszta ügy.
Viszont az alapszínt nem igazán tudom körülhatárolni, biztosan nem sötét árnyalat, de nem is annyira világos (bár furcsa módon felkenve sokkal fakóbbá vált, mint ami várható lett volna az üveg alapján), valamint se nem túl hideg, se nem túl meleg, mintha tökéletes egyensúlyban lenne benne a piros és a kék. Ennyire tellett most tőlem, bocsánat. :)




A minőségére nem lehet egy rossz szavam sem. Meglepően könnyű felkenni, még annak ellenére is, hogy szinte érezhetőek a benne lévő nagyobb, durvább glitterek. Két réteg elég belőle, gyorsan szárad és a tartóssága is kiemelkedő, négy napot a legeslegminimálisabb kopás nélkül kibír.

Ugyan nem szeretem annyira, mint az Aurorát, de így sem bántam meg a beszerzését, nem tudok tehát mást mondani, minthogy ilyen áron még a nem-lilakedvelőknek is érdemes elgondolkodni rajta. :)

Ui.: Megaéránál és Edinánál is olvashattok róla. :)

Glamour-napi tervek

12:07 Varjúlány 0 Comments

A C&A-ban már szemezgetek néhány hete ezzel a felsővel, az anyagával barátkoznom kellett kicsit, de a színe nagyon tetszik, kihasználhatónak tűnik. Élnék nadrágokkal, sötét nadrágokkal és farmerekkel is el tudnám képzelni, igazi alapdarab.

A fentieken kívül még egy könnyebb, tavaszi kendő jönne jól, mondjuk ez, ez vagy esetleg ez.


A sok megnézendő dolog mellett van egy olyan holmi is, amit úgy kéne kerülnöm, mint a vámpíroknak a fokhagymát. Meg sem fordulhat a fejemben, hogy lecsapok a Trussardi My Name-re. Nem, nem, nem és nem. Bárhogy is tetszik, nem. De. De nem.


Ti össze szoktátok szedni, hogy nagyjából mire lenne szükségetek vagy csak helyben döntötök? :)