theBalm Mary-Lou Manizer
Sokszor hangoztattam már, hogy a kedvenc arcra való termékem (vagy egyáltalán bármilyen sminktermékem leszámítva a rúzst és a krémes szemfestéket) a highlighter. A bronzosítókkal nagyon óvatosnak kell lennem, az évnek csak egy nagyon rövid időszaka az, amikor helyénvalónak érzem a használatukat, és még olyankor is kétségeim vannak afelől, hogy jobban festek-e velük mint nélkülük. A pirosítókkal már egy fokkal barátibb a viszonyom, de azoknak sem vagyok a szerelmese. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy egy highlighterrel érdemes minden egyes nap elbíbelődnöm néhány másodpercet, mert bármilyen furcsán is hangzik, egy kis plusz fény az, ami a legtermészetesebben életet tud lehelni a fakó, sápadt bőrömbe.
Mivel ennyire szeretem a fénypúdereket, nyilván elkezdtem a kicsit jobb, de ugyanakkor drágább darabok után kutatni. A MAC MSF-jei gyönyörűek, de azoknak tényleg horrorisztikus áruk van, viszont a theBalm már-már ikonikus darabja az ünnepek környékén akciós volt a feelunique-on, és így már képtelen voltam nem bedobni a virtuális kosaramba.
Mivel ennyire szeretem a fénypúdereket, nyilván elkezdtem a kicsit jobb, de ugyanakkor drágább darabok után kutatni. A MAC MSF-jei gyönyörűek, de azoknak tényleg horrorisztikus áruk van, viszont a theBalm már-már ikonikus darabja az ünnepek környékén akciós volt a feelunique-on, és így már képtelen voltam nem bedobni a virtuális kosaramba.
A Mary-Lou Manizer egy nagyon helyes, humoros feliratú dobozkában érkezik, eddig még nem volt szívem kidobni.
Maga a termék egy erős műanyag kompaktban foglal helyet, a tetején lévő kép csak matrica, ezt sajnálom kicsit, de egyébként teljesen rendben van. Nem vészesen nehéz kinyitni, viszont nagyon jól zár, a tetejében pedig türköt találunk.
Maga a termék egy erős műanyag kompaktban foglal helyet, a tetején lévő kép csak matrica, ezt sajnálom kicsit, de egyébként teljesen rendben van. Nem vészesen nehéz kinyitni, viszont nagyon jól zár, a tetejében pedig türköt találunk.
Ha az állagára csak egy jelzőt használhatnék, mindenképp a mesés lenne az. Én általában a kicsit keményebb highlightereket szeretem, ez ezzel szemben kifejezetten puha, szinte már bársonyos, de egyáltalán nem porol vagy hullik, így nem tudok haragudni rá.
Viszont az állagából következően nagyon könnyen felveszi az ecset, nem árt tehát kicsit óvatosabbnak lenni vele, pláne, hogy a pigmentáltsággal sincsenek gondok.
A színét pezsgős aranyként tudom leginkább körülírni, ez talán önmagában nem olyan különleges, viszont a finise az, én úgy szoktam mondani, hogy filmszerű. Ahogy hozzáérintem az ecsetet a bőrömhöz, máris olyan, mintha egy nagyon vékony aranyréteg kerülne rá. Ez így talán nem hangzik túl jól, de nagyon-nagyon mutatós. :)
Én azt vallom, hogy egy kiemelőfény akkor jó, ha minél töményebb, minél kevesebbet elég feltenni belőle a kívánt hatásért. És pont ebből következik az, ami miatt mostanában meg sem nézem a kedvezőbb árúakat, ugyanis úgy tapasztaltam, hogy azokból nagyon sokat kell használni ahhoz, hogy olyan fényes legyen az adott terület, mint szeretném. Ráadásul mire annyit felpakolok valahová, hogy szépen megcsillan rajta a fény, addigra már látványosan poros hatása is lesz. A Mary-Lou-val nincs ilyen probléma, tényleg minimális mennyiség is elegendő az aranyos fényhez.
A tartósság általában az arcfények másik gyenge pontja, a legtöbb közel sem bírja a nap végéig, nos, ez sem kivétel. Viszont még így is a strapabíróbbak közé tartozik, hat órát az én száraz bőrömön is gond nélkül átvészel.
Összességében: Nem mondom azt, hogy mindenki számára kötelező beszerezni, de aki olyan mániákusan szereti a highlightereket, mint én, és ki is használja ezeket a termékeket, annak nagyon-nagyon jó választás a Mary-Lou!
0 megjegyzés: