Én és a kilók
Nem akartam ilyen témájú bejegyzést írni, de tegnap este az egyik kedves barátnőmmel elkezdtünk diétákról, miegymásról csacsogni, és arra jutottam, miért is ne.:)
Először is muszáj azzal kezdenem, hogy kétszer két év kivételével duci gyerek voltam, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Volt, hogy csak egy-két fölösleges kiló akadt rajtam, máskor jóval több, a rekordom a gimi második éve környékén jött el, ekkor jöttem rá, hogy ez így nem mehet tovább. Egyre több gond lett a térdemmel, nem csak emiatt, de kétségtelen, hogy a túlsúlyom se tett jót neki.
Az edzésformák java akkor egyéb egészségügyi okok miatt kiesett, végigböngésztem millió diétát, bele is kezdtem párba, de minddel rövid időn belül kudarcot vallottam.
Aztán kitaláltam magamnak valamit, és... bevált.
Valószínűleg sokan nem fognak egyetérteni a módszeremmel, nem is azért írom le ezt ide, hogy feltétlen másokat ennek a követésére bátorítsak, inkább csak szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, és... nos, bevallom, önző oka is van: az utóbbi bő egy évben visszaszaladt néhány kiló, úgy érzem, ideje lenne újra belefogni.:)
Étkezés: Nálam minden diéta azon bukott el, hogy borzasztóan szabályozta az étkezést, mikor egyél, melyik nap mit és mennyit... én ezt
tartósan képtelen vagyok betartani. Egyrészt azért, mert hosszú távon nem lehet elkerülni azt, hogy megkívánj valamit, másrészt azért, mert a napi teendőim, iskola stb., mellett nem tudtam tegyük fel pontban délben párolt zöldséget enni.
1. Kitűztem magamnak, hogy naponta háromszor ehetek. Ez a legfontosabb.
Ezen belül szabad a gazda, jöhetett épp az, ami jól esett/kéznél volt. Viszont ezen a három étkezésen kívül egy falat se jöhetett. Egyetlen szem eper se.
Mivel édességfüggő vagyok, megesett, hogy az egyik étkezést csokira, fagyira, sütire, bármilyen más nyalánkságra váltottam ki, semmi bajom nem lett tőle, viszont így tudtam tartósan csinálni a dolgot, mivel nem vontam meg magamtól semmi olyat hosszú távon, ami jól esett.
Ha úgy alakult, krémes volt az egyik fogás, de becsúszott töltött csirke, palacsinta... minden.
2. Soha nem ettem tele magam.
Nem azt jelenti, hogy két salátalevélnyinél több nem jöhetett, normál adagokat tettem a tányéromra, de nem ettem totálisan tele magam, akár azzal a céllal, hogy az a három étkezés minél többet tartalmazzon. Csak épp annyit, amennyi jól esett.
3. Hat után semmi.
Alapvetően ezt a "hat után ne együnk"- dolgot butaságnak tartom, mert aki éjjel kettőkor fekszik, annak teljesen más határ, mint aki mondjuk tízkor. De én akkor mégis betartottam, és sikerült is hozzászoknom, egy idő után már képtelen voltam teli hassal elaludni, csak mostanában kaptam rá újra az éjféli nassolásra.
4. Üdítők.
Számomra ez volt a kényes pont, mert nagyon szeretem a rostos leveket, de a szénsavasakat se vetem meg. Nem mondtam le róluk teljesen, ezt se szabályoztam agyon (kedden ihatsz egy decit stb.), csak egyszerűen megpróbáltam kevesebbet fogyasztani.
Mozgás:Ezt a részét a dolognak mindenképp lehetett volna jobban csinálni, de sajnos voltak/vannak gátló tényezőim, például nagyon szívesen bicajoznék, de nincs biciklim, a térd- és gerincproblémáim miatt nem edzhetek bárhogy, tériszony...
1. Legalább egy fél órás gyorsabb séta minden nap. A mozgáson belül ez a kedvencem, ez töretlenül megvan a mai napig.:) Van egy kedvenc utcám, nem telhet el nap úgy, hogy végig nem cappatok rajta, friss levegő, látnivaló, ha sikerül magammal csábítanom valakit, még társaságom is van... máris inkább szórakozás, mint kemény edzés. És még hatásos is.:)
2. Torna
minden nap.
És szigorúan minden nap. Nekem a rendszeresítésre az vált be, hogy kijelöltem a nap egyik szakát, amikor tudtam, hogy lesz rá időm, és biztosan otthon leszek. Ez nálam este, zuhanyozás előtt volt, de amikor nagyon szorgos akartam lenni, még reggelente is végigcsináltam a kis "edzéstervemet".
Ebben a rendszerességben az a jó, hogy ha még el is lustulnád, egy idő után hozzászoksz, hogy igen, most azt kell csinálni... és már csak megszokásból is tornázol.:)
Azt hiszem, az, hogy ezt a kb. húsz perces gyakorlatsort miből érdemes összeállítani, abszolút attól függ, ki hol szeretne formásodni.:) Nekem világ életemben a hasammal volt gondom, úszógumis vagyok, a fenekem viszont szörnyen lapos, arra izmosodni szerettem volna. Megpróbálom leírni a tornagyakorlatokat, amiket végeztem, de többet videókból, újságokból néztem ki, és nem igazán tudom írásban visszaadni.
a) Először is leültem a földre, a lábamat összezártam és kb. 45 fokos szögben felhúztam a térdem, a talpamat a padlóra szorítottam, a karomat pedig mellmagasságba emeltem, és azt is kicsit behajlítottam.
Lassabb tempóban elkezdtem derékból (!) jobbra-balra forogni, úgy, hogy közben a karomat is nyújtottam, tulajdonképp a levegőbe "bokszoltam".
Százszor ismételtem meg.
Ez a gyakorlat elméletileg a fenék fölötti kis "oldalhájacskára" jó, amit uutálok magamon, és amit sajnos piszok nehéz eltüntetni.
b) Utána teljesen hanyattfeküdtem, a tarkóm alatt összekulcsoltam a kezem, majd a térdem ismét 45 fokos szögben felhúztam. A csípőm kezdtem el megemelni, ezzel együtt pedig kinyújtottam az egyik lábam, a cél ilyenkor az, hogy a fejem és a kinyújtott lábfejem tulajdonképp egy vonalban legyen, annyira emeljem meg a csípőm.
Ezt jobb-bal lábra váltva ismételgettem, ha jól emlékszem, ötvenszer.
c) Száz, majd később százötven sima felülés következett eztán... ezt szerettem a legkevésbé. De a laposabb hasért mindent.:)
d) Megint jöhetett az
a pontban leírt gyakorlat.
e) Utána hanyattfeküdtem, a lábaimat pedig felhúztam szintén nagyjából 45 fokos szögbe. Majd a csípőmet kezdtem el emelgetni felfelé, ezt ötvenszer ismételtem.
Ez a fenékre lenne jó, formásabbá teszi.:)
f) Újabb száz/százötven felülés.
g) És hogy keretbe zárjuk az egészet, azzal fejeztem be a tornát, amivel elkezdtem, száz "a" gyakorlattal.
Nem tudom, mennyire tűnik ez így leírva keménynek, de elvégezni egyáltalán nem vészes.:) Amit nagyon szerettem ebben, az az, hogy ez a felosztás kicsit változatosabbá tette, úgy éreztem, sokkal jobb így, mintha egymás után húznék le kétszáz felülést, majd jöhetne valami más megint kétszázszor... számolni is könnyebb.:)
Ezt a "programot" nagyjából két évig tartottam be, intenzívebben csak másfélig, az alatt 30 fölös kilótól szabadultam meg. Az utóbbi egy-szintén másfél évben gyakran eltértem a szabályaimtól, a vizsga- és zhidőszakok alatt úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy esténként fél órát tornázzak. Kihagytam, és utána már könnyebb volt lelkifurdalás nélkül elfeledkezni róla. Ezt nagyon bánom. Mint ahogy azt is, hogy szintén ezekben az időszakokban úgy gondoltam, nekem senki ne mondja meg, hogy éjfélkor nem ehetek csokit...
Ennek köszönhetően visszaszaladt rám nagyjából öt kiló, ezektől jó lenne újra megszabadulni a már bevált módszeremmel.:)
Mint írtam fentebb, senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a fenti tervet kövesse, mert ennek pont az lenne a lényege, és az az első számú tapasztalatom is, hogy mindenkinek magának kell kialakítani a saját, egyéni programját. Mindenki maga tudja, hogy mi az, amiről le tud mondani, és mi az amiről nem... hol vannak az esetleges buktatók, amiket nem tud hosszú távon kikerülni, mert -sajnos- ha oda kell figyelnünk az életmódunkra, azt nem elég csak két-három hétig megtennünk, hanem bizony évekig és kihagyás nélkül kell csinálnunk.
Nektek milyen módszerrel sikerült fogyni? Mi az, ami nem vált be, min "buktatok el"?
0 megjegyzés: