Húsvéti csacsogás

3:33 Varjúlány 0 Comments

Ünnep van, de egyben poszt-nap is, úgyhogy arra jutottam, hogy mint más hasonló esetekben is, ezúttal is lazítok kicsit, és egy beauty bejegyzés helyett csak mesélek, főleg sorozat, könyv és film témakörben . :)

Nálunk a húsvét a pihenésről szól, nincsenek komoly családi hagyományaink, együtt vagyunk, sütit eszünk és próbálunk feltöltődni. Az utóbbi most különösen rám fér, mert az utóbbi két hét elég hajtós volt a munkahelyemen.



Ma eddig főleg sorozatot néztem, és nem is tervezek mást. A Hart of Dixie-t próbálom pótolni, mert nagyon le vagyok maradva vele, még csak a harmadik évad hetedik részénél tartok.
Wade soha nem volt a kedvencem, de egyre kevésbé kedvelem, Lemonnal viszont pont fordítva alakult a viszonyom: fokozatosan vált szimpatikusabbá és szimpatikusabbá. Az új kedvencem pedig Joel - azt hiszem, nem sokan kedvelik, de nekem egyértelműen ő a favoritom Zoe három "párjelöltje" közül.

Ha a Hart of Dixie-t esetleg megunnám, az Once upon a time utolsó fél évada és a 2 Broke girls is nézésre vár, mindkettő a kedvenceim közé tartozik, de január eleje óta egyszerűen nem tudtam időt szakítani rájuk.

Az olvasásra is kevesebb időm van, mint szeretném, a napokban fejeztem be a Büszkeség és balítéletet több heti nyűglődés után. Nem az én világom, de egy ismerősöm nagyon ajánlotta, továbbá már kicsit szégyelltem is, hogy egy ilyen "alapművet" nem ismerek. A könyvnek engem nem sikerült megszólítania, valóban nem az én stílusom, de a maga kategóriájában nem rossz. A 2005-ös filmes feldolgozást viszont annak érzem, bár lehet, hogy ebben én vagyok a hibás, mert egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni a szereplőválasztásokkal, és ebből ered minden további gondom.

A több részes, Colin Firth szereplésével készült változatot nem éreztem annyira rossznak, az sem lesz a kedvencem, de rossz élmény sem volt.

Mindenesetre arra jó volt ez a Büszkeség és balítélet kaland, hogy beférkőzzön a kobakomba a piCture pOlish Lizzie...


Ha már film: moziba nagyon ritkán járok, mert színházra szívesebben költök (az megismételhetetlen, míg a mozit nem érzem annak), viszont március egyik hétvégéjén beültem a Hamupipőkére. Tudom, hogy sokaknak kicsit kevés volt, többet vártak tőle, de nekem nagyon jó élmény volt. Nagyon.
Azok a plusz történetkiegészítések, amikkel több lett az élőszereplős változat a rajzfilmél, számomra nagyon érdekesek és éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy úgy érezzem, nem ugyanazt láttam. A látványvilága pedig fantasztikus volt, és az összes szereplő alakításával elégedett voltam, még Lily James-ével is, pedig azt hittem, nem fogja tudni elfeledtetni velem, hogy ő Rose a Downton Abbey-ben.
És ami nekem a legfontosabb volt: a film hangulata pontosan olyan könnyed, tündérmesei, amilyenre vágytam. Visszahozta néhány órára a gyermekkoromat, úgyhogy megeshet, hogy ismétlés lesz belőle.

A jövőre (vagy csak azután?) érkező Szépség és a Szörnyeteget pedig nagyon várom, főleg, mióta tudom, hogy Dan Stevens lesz a Szörnyeteg.

Ti mi jót csináltok? :)