A-England - Her Rose Adagio
Említettem már (khm... egy párszor), hogy az A-England a kedvenc körömlakkmárkám. Viszont meglehetősen ritkán jönnek ki új színekkel, ami egyszerre jó és rossz: jó, mert így nem egyenesen hozzájuk kerül minden pénzem, ugyanakkor rossz, mert emiatt hajlamos vagyok olyan árnyalatokat is felvásárolni, amik mellett biztosan elsétálnék, ha bővebb lenne a választék.
Az utóbbi okból került hozzám még tavasszal a Her Rose Adagio, na meg azért, mert szinte mindenki dicsérte - pedig én az első pillanattól fogva tudtam, hogy ez nem lesz az én lakkom.
Az alapja egy nagyon trükkös árnyalat: fakó pezsgő, ami hol szinte bronzba hajlik, hol már-már szürkés. Ez van megbolondítva a márkától már jól ismert holografikus mikrocsillámokkal.
Semmilyen panaszom nem lehet a minőségére, folyékonyabb és kevésbé tömény, mint a legtöbb A-England, viszont még így is elég belőle két réteg. Gyorsan szárad, tartós, mindent tud, amit kell.
Viszont a színével nem vagyok összhangban. A sok sötét, piros és zöld árnyalat mellett időnként szívesen előveszek egy-egy visszafogott árnyalatú textúrált vagy holografikus lakkot, és azokat olyankor jól is esik viselni, de a Her Rose Adagio-val sajnos nem ez a helyzet.
Látom én, hogy szép lakk, szép az üvegében, szép másokon, de az én bőrszínemhez - és vele együtt hozzám - nem illik. Nem-nem-nem-nem.
Valamiért felkenve rajtam sokkal hidegebb lesz, mint általában, a bronzossága jóformán teljesen eltűnik, és szinte szürkés ezüstbe fordul, ahogy a képeken is látható. Talán ez lenne a gond?
Nem tudom. De az biztos, hogy ezzel az A-Englanddel a legcudarabb a viszonyom eddig.
0 megjegyzés: