A-England - Dancing with Nureyev

1:30 Varjúlány 0 Comments

 

Majd néhány hete az A-England facebook oldalán belefutottam ebbe a kollázsba, és ez megváltoztatta a róla kialakult képemet.

Ami a balettet illeti, teljesen laikus vagyok, a könnyedség, a báj és a szépség jut eszembe róla - ami a legtöbb esetben számomra kevés.
Viszont a fenti képet látva rájöttem, hogy a Nureyev-re nem igaz ez, nem egy kedves, "királylányos" lakkról van szó a személyében. Sokkal-sokkal modernebb, és van benne valami... disszonáns.

Ha már balett, Stravinsky Tavaszi áldozatához van számomra köze - az egyik oldalon ott a szerelem, a móka, a másikon viszont a fájdalom, a dráma.
Van benne valami zordság, élesség is - ezt a muzsikára és a lakkra egyaránt értem. :)


A körömlakkra térve: világos, majdnem duokróm lila-kék alapja van, én azonos erősségűnek látom benne mindkét színt, csak a fényviszonyoktól függ, hogy melyik válik dominánsabbá.

Eddig még lehetne királylányos, de a benne lévő, leginkább zöldes arany holografikus darabkák megakadályozzák ezt, és számomra egyenesen diszharmonikussá teszik

Szép lakk nagyon sok van. Ez a diszharmónia azonban számomra kiemeli közülük, és egyúttal megunhatatlanná teszi a Nureyevet.





Az állaga inkább híg, mint sűrű, de én éppen ezért érzem könnyen kezelhetőnek. Egyértelműen kellett belőle két réteg, és a fedőlakk is jót tett neki, viszont ebben nincs semmi különös. :)

Tudom, hogy ennek a lakknak semmi, de semmi köze hozzám, mégis beleszerettem.

Az azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor először felkentem, egyáltalán nem tetszett magamon, és nem csak azért, mert idegennek éreztem, hanem mert úgy láttam, hogy nem mutat jól rajtam.
Azóta azonban már újra elővettem, és bár még mindig nem tartom az én színemnek, soha nem is lesz az, de hordatónak ítéltem. Sőt.

Nagyon furcsa, nagyon hozzám nem illő, pont olyan ellentétes velem, mint amilyen ellentét eleve feszül benne, de éppen ezért tetszik.