A-England - Fotheringhay Castle
Biztos voltam benne, hogy a bloggerek képein sokkal jobban csábítanak majd, élőben, felkenve pedig még inkább fognak tetszeni, mint az üvegükben - ugyanis az A-England lakkjaival rendre így járok.
Tetszik, hogy az A-England be mer vállalni olyan színeket is, amik nagy valószínűség szerint nem fogják mindenki tetszését elnyerni, de nagyon illenek a márka világába... és nagyon valamilyenek. Sötétek, gótok, tüzes pirosak, esetleg nagyon világosak, a sor szinte bármeddig folytatható, jóformán az összes végletes és karakteres jelzőt fel tudnám sorolni.
A Fotheringhay Castle a szokásos üvegben érkezik a szokásos ecsettel, ami még mindig nem bánnám, ha lapított lenne, de a dizájn tetszik, nagyon is.
Muszáj megjegyeznem, hogy az üvegről készült képek most nem lettek maradéktalanul színhűek, a valóságban semmilyen körülmények között nem ennyire markánsak a holo csillámok, viszont vagy teljesen mocsárzöldnek hatott - ami megint nem felel meg a valóságnak - , vagy túl világosnak, így még ezek a fotók tűntek a legelfogadhatóbbnak. A körmömön és a közeli képen viszont szerencsére sikerült elkapni ezt a különleges zöld árnyalatot.
Muszáj megjegyeznem, hogy az üvegről készült képek most nem lettek maradéktalanul színhűek, a valóságban semmilyen körülmények között nem ennyire markánsak a holo csillámok, viszont vagy teljesen mocsárzöldnek hatott - ami megint nem felel meg a valóságnak - , vagy túl világosnak, így még ezek a fotók tűntek a legelfogadhatóbbnak. A körmömön és a közeli képen viszont szerencsére sikerült elkapni ezt a különleges zöld árnyalatot.
Mert igen, különleges. Jó vagy rossz, szép vagy nem szép, de különleges.
Az alapja határozottan meleg tónusú, kissé aranyba hajló középzöld nagyon enyhe, és csak néhány fényviszony között megjelenő mocsaras-barnás jelleggel. Ennek az alapnak a finise meggyőződésem, hogy önmagában metál lenne, talán a Perceval-éhoz hasonló. Azonban megszórták némi holo csillámmal, amik szinte csak az üvegben bukkannak elő, felkenve szerintem már csak egy dolguk van: megtörni a zöld alap erőteljes fényét.
Az egy dolog, hogy a színe számomra telitalálat, de a minősége is elképesztő. Egyértelműen elegendő belőle egy réteg, és ez nem azt jelenti, hogy egy rétegben elfedi a körömvonalat, hanem azt, hogy már ez után is teljes pompájában és telítettségében ragyog. Kipróbáltam a bal kezemen, pazarlás belőle két réteget felkenni.
Az állaga még sűrűbb, mint a többi A-England lakkomé, ami nem lenne jó ómen, tekintve, hogy én a hígabb jelleget kedvelem, viszont ez valamilyen csoda folytán a sűrűsége ellenére is könnyen irányítható.
Nagyon gyorsan szárad és nyomdázáshoz is mennyei, az Essence nyomdalakkjait is kiemelkedően jóknak tartom, de ez klasszisokkal jobb azoknál is.
Aki kicsit is szereti a zöld színnek ezt a megosztó árnyalatát, az mindenképp nézze meg, érdemes.
Amióta először OPI lakkal volt dolgom, az mondogatom, hogy az a kedvenc márkám. Azonban már hosszú ideje ott van a sarkában az A-England, viszont az az apró lépést eddig nem tudta megtenni, amivel az első helyre ugrott volna. De csak eddig, ugyanis a Fotheringhay Castle-lel számomra felkerült az i-re a pont.
Nálam mostantól az angolok kapják az aranyérmet.
0 megjegyzés: