Zoya - Payton
Azt hiszem, a többség már tudja, hogy nem vagyok nagy barátja a lila színnek, főleg körömlakkok esetén.
Nem arról van szó, hogy másokon nem tetszik. A helyzet az, hogy miután felkenek egy lila lakkot, szinte mindig hiányérzetem van, folyton arra gondolok, hogy miért nem pirosabb... vagy ha az nem, hát legalább kékebb. Valamilyenebb, végletesebb. Tudom, a baj velem van. :)
De néhány kivételes esetben el tudom felejteni ezt, és ilyenkor a lila lakkra úgy tekintek, mint egy alternatív, rebellis csodára. Átminősül valami olyanná a lila köröm, amit csak egy nagyon egyedi, vagány leányzó viselhet, aki mer más lenni, mint a többség. Sőt. Kissé talán meg is veti a klasszikus pirosat vagy a magát olyan extrémnek hívő kéket.
Ez tényleg nagyon kevés esetben fordul elő, de mégis biztos voltam benne, hogy a Payton ezen kivételek közé fog tartozni. Talán még ettől is többet, szinte csodát vártam tőle.
Sötét, nagyon sötét crelly alap éppen ideális mennyiségű apró holografikus darabkával. Ezen a képen még nekem is annyira tetszett, hogy el sem tudtam képzelni azt, hogy valaki ne rajongjon érte.
Aztán felkentem.
Két réteg kellett belőle, azt hiszem, a többség szeretné az állagát, nekem viszont kissé sűrű. Én a folyósabb lakkokat kedvelem, ezért nehezebben boldogultam vele, de nem hinném, hogy másoknak is gondot okozna. Önmagában is nagyon fényes, de némi fedőlakk a Payton-nek sem árt. :)
Amíg viseltem, nem volt hiányérzetem. Nem akartam sem pirosat, sem más színt viselni, mert ez olyan "semmilyen". Nem éreztem késztetést arra, hogy lemossam.
Viszont közben mégis folyton az motoszkált a fejemben, hogy többre számítottam. Nem tudom, pontosan mire, de valami különlegesebbre... nagyobb "szerelemre".
Ha hajszálnyival kevésbé lenne sötét - van, hogy már majdnem feketének tűnik! -, esetleg ha nagyobbak lennének benne a részecskék, talán, talán azonnal a kedvenceim között lenne a helye.
Így viszont nincs ott, de azon kevés lila lakk közé sorolom, amit szívesen viselek, és ez sem kis teljesítmény.
0 megjegyzés: