A majdnem tökéletes korall körömlakk
Ha korall lakkról van szó, elég válogatós vagyok. Nem szeretem a túl világos árnyalatokat, én azokat inkább hívom baracknak, mint korallnak. Ugyan így nem szeretem a túl narancsosakat, de a pinkeseket sem. Hosszú ideig kerestem egy olyan lakkot, amiben a rózsaszín és a narancs tökéletes egyensúlyban van, nos, eddig csupán egy olyannal futottam össze, ami ennek a követelménynek maradéktalanul megfelel: a Rimmel Coraliciusával.
Az üvegében tulajdonképp nincs semmi különös, de nekem mégis kifejezetten tetszik, valamiért nagyon sikkesnek tartom.
Az ecsetét határozottan szeretem, lapított és lekerekített, de nem Catrice-féle duci módon, attól sokkal laposabb, nekem könnyebb is bánni vele.
Az állagával nincs problémám, a színe pedig mint ahogy már fent említettem, nekem tökéletes. De maga a lakk összességében mégsem az. A képek alapján esetleg rájöttetek, miért?:)
Nem jó a fedése. Engem általában nem szokott zavarni, ha átsejlenek kicsit a körömvégek, kivétel a narancsos és a korall árnyalatok. Igen, ahogy írtam, ezzel a színnel nagyon válogatós vagyok.:)
Még három réteg után is látom a körömvonalam, nyilván távolról, másoknak ez nem tűnik fel, de... nos, nekem igen. Annyira sajnálom, mert ha nem így lenne, biztosan a három kedvenc körömlakkom között lenne.
Bár azért így is elég előkelő helyen van, korábban -ha csak nem csal az emlékezetem-, már elhasználtam belőle egy üveggel, de mindig vegyes érzésekkel nyúlok utána: a színéért rajongok, viszont pont ezért sajnálom különösen a fedésével kapcsolatos kis bakit.
Van bevált korall lakkotok?:)
0 megjegyzés: