OPI German-icure
Az a szomorú igazság, hogy sikerült belezúgnom az OPI lakkokba. Amint kipróbáltam az első árnyalatomat a márkától, tudtam, hogy lesz ennek még folytatása, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Aztán a German-icure elcsábított. Szinte kiabált értem a polcról, de először még erős voltam... másodjára már nem.
Az üvegcse továbbra is nagyon tetszik, egyszerű, de strapabíró, a kupak pedig nagyon ergonomikus.
Az ecsettel sincs gondom, lapított, nem lekerekített, ez a kedvencem.:)
Két réteg szükséges a megfelelő fedéshez, de én igazság szerint többet is szívesen kenegetnék belőle, mert az állaga tökéletes. Nem sűrű, könnyen terül, de nem is hajlamos lecsöpögni az ecset száráról.
A színe... nos, ez is trükkös, talán még egy fokkal inkább az, mint a Silk Road volt. A feketétől a barnán át a bordóig mindent láthatunk benne, engem leginkább valamilyen izzó, sötét folyadékra emlékeztet.
Napfényben talán leginkább a bordó felé hajlik, de mégis látszik, hogy van benne egy kis csavar. Mesterséges fénynél már inkább barnásabb, úgy is szép, de nekem a pirosasabb verziója jobban tetszik.
Fedőlakk nélkül is nagyon fényes, szinte tükörszerű, és a tartósságával sincs gond, pattogásra egyáltalán nem hajlamos, csak szépen, diszkréten kopik.
Atr hiszem, ezek után nyilvánvaló, hogy megszerettem a kicsikét, máris a legkedvesebb lakkjaim között van a The World Is Not Enough mellett.:)
0 megjegyzés: