OPI - The World Is Not Enough
Annyira, de annyira vártam már, hogy kipróbálhassam ezt a lakkot, nehéz volt heteken keresztül úgy nézegetni minden nap, hogy nem kenhetem fel. Bevallom, a vége felé már attól kezdtem el tartani, hogy talán túlságosan beleszerelmesedtem így, az üvegén keresztül, és mikor felkenem, csalódni fogok. Szerencsére nem ez történt.:)
Először is amit el kell mondanom, az az, hogy nagyon-nagyon tetszik az üvege. Míg csak képeken láttam, nem fogott meg az OPI lakkok külseje, de kézbe véve sikerült azonnal belezúgnom. Erős üveg remek érdes kupakkal, ami egyrészt tényleg azt az érzést kelti, hogy nem a leghétköznapibb lakkról van szó, másrészt nagyon ergonomikus vele a kenegetés. Nem csúszik, nem túl kicsi, pont jó.
És ha már kenegetés, az ecsete is pont az a típus, amit a legjobban szeretek, lapított, nem lekerekített, nem túl merev, de tartása is van.
A színe elég trükkös, egyszerre lila, barna és szürke, a fényviszonyoktól függ, hogy melyik jön elő kicsit erőteljesebben, de alapvetően mindig mind látszik valamennyire.
(Ez jól látszik a képeken is, az üveget gyengébb fényben fotóztam, akkor lilásabbnak tűnt, a körmömet viszont erősebben, itt már a barna dominál.)
Eddig azt hittem, a barnás-szürkés lakkokat nem nekem találták ki, de ezzel pillanatok alatt sikerült megbarátkoznom, mindenhez megy, nem annyira feltűnő, de mégis nagyon különleges.
Az állagát is pont ideálisnak érzem, nagyon könnyen terül és inkább hígabb, de én még mindig ennek a híve vagyok. Egyetlen szépséghibája van: sajnos a fedése nem a legjobb, két rétegben még elég átlátszó, bár én úgy is szeretem, de azt hiszem, legtöbben minimum hármat szükségesnek tartanának belőle.
Tudom, azt ígértem, a többi lakkot is gyorsan megmutatom, de félek, ezt nem fogom tudni teljesíteni, mert most úgy érzem, hosszú ideig semmi mást nem akarok látni a körmömön, csak ezt a kis csodát.
Hajaj, attól tartok, kezd szerelem szövődni köztem és az OPI között...
0 megjegyzés: