A hét zenéje - Budapest Bár: Holnap, ki tudja holnap látsz-e még
Hosszas gondolkodás előzte meg ezt a bejegyzést, de mivel sehogyan sem tudtam kiverni a fejemből ezt az ötletet, kénytelen vagyok belevágni.:)Nagyon, nagyon fontos szerepet játszik az életemben a zene, minden korszakomhoz, hangulatomhoz kötődik legalább egy muzsika... a válságos pillanatokban nincs semmi, ami több erőt adna Beethovennél, amikor elegem van az igénytelenségből, kultúrára vágyom, Ákosra van szükségem, ha szeretném bálkirálynőnek érezni magam, Straussék zenéi szólnak... nincs semmi, ami jobban kifejezné a hangulatomat, mint az éppen aktuális kedvenc zeném. Nálam ez elég időszakos, jellemzően napokig ugyan azt hallgatom, majd átváltok valami másra, és akkor csak azt tudom elviselni... ezért arra gondoltam, hogy minden héten megmutatnám a kedvencemet, amire épp rá vagyok kattanva.:)
Tudom, egyáltalán nem illeszkedik a bloghoz, de szeretném, ha kicsit jobban megismernétek, és azt hiszem, ez erre is jó lehetőség, úgyhogy ha nem bánjátok, mostantól vasárnaponként jelentkezem a kedvenc muzsikámmal.:)
Nagyon szeretem a Budapest Bárt, de eddig valahogy a fenti a számuk fölött elsiklottam, mígnem egy tanulással töltött estén rákattintottam, és nagyon megtetszett. Kissé kesergő, kissé szomorú, de fülbemászó, olyan, ami mellett még magolni is jó, persze szigorúan csak dudorászással kiegészítve.:)
Ti mit hallgattatok legtöbbet a héten?:)
ezt én is nagyon szeretem...
VálaszTörlésMegértem.:))
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett.:)
VálaszTörlés